HTML

Amigo, a mértékletes

25 évesen, a belváros közepén, a hetedik kerületbe szűkülve élem mindennapjaimat. Itt dolgozom, itt eszem, itt lakom, itt fogyasztok. Életformámból adódóan használok gyorsítót, lassítót, legálisat, nem legálisat... Ezt kéne kordában tartani.

Archívum

Címkék

Friss topikok

  • rj: Az tényleg gond, hogy nem nézhető vissza, hogy mit írtál a naplózás során. Kicsit bonyolultabb elj... (2011.12.02. 20:10) tíz-tizennégy
  • Avenarius: hajrá, és grat a tudatossághoz! két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy keveset szívni az igazán... (2011.11.28. 12:59) nyolc-kilenc
  • Avenarius: hopp, most látom csak, hogy válaszoltál. szóval amit tervezek, az max ez, amit mondasz. nem is le... (2011.11.28. 12:38) harmadik nap

2011.11.29. 16:37 cannamigo

tíz-tizennégy

Amikor elkezdtem a programot, nem is gondoltam bele, hogy gyakorlatilag péntektől hétfőig ér szívni, keddtől csütörtökig pedig nem. Tehát csak a hét három napján kell tisztának maradnom, ami már mindjárt könnyebben hangzik. Arra jó ez, hogy kitapasztaljam, nem is olyan nehéz elaludni spangli nélkül, legalábbis megszokható. Ha pedig már a hétköznapok (legalábbis keddtől csütörtökig) spangli és alkohol nélkül telnek el, akkor máris beljebb vagyok, és valamennyire sikerül vissza kapni az irányítást. A hétvége megint intenzív volt, nem sajnáltam magamtól sem az alkoholt sem a spanglit. Szombat este koncert, előtte barátokkal evés-ivás társasjáték. Itt már annyira nem pörrentem a spanglitémára, de tudtam, hogy jobb lesz a koncert, ha nem tagadom meg magamtól a lehetőséget. Inkább a nyugalom, békesség, amihez szükség van a spanglira. Mivel a heti 3 nap nem is akkora elvárás magammal szemben, ezért valahogy kitalálom, hogyan húzzam szorosabbra a megkötéseket, valószínűleg egy pénteket/szombatot is kiveszek a legálszívós napok közül. De azért ezt még néhányszor átgondolom inkább... :)

Az önsegítő programmal pedig egy nagy gondom van – azon kívül, hogy utólag nem módosítható a bejegyzés, hibázni pedig könnyű (főleg, ha ennyire el van varázsolva az ember) –, mégpedig az, hogy nem nézhető vissza, melyik napra milyen bejegyzést írtam. Ma például fogalmam sincs, melyik nap tettem utoljára bejegyzést, papíron vezetni, vagy bárhogy máshogy pedig valljuk be: sci-fi.

Két hete egyébként nem nagyon bírok egyről a kettőre lépni, az egyéb dolgaimban ugyanúgy, mint ahogy a munkahelyemen is ott lógom el a tennivalókat, ahol csak tudom. Pedig eddig a hobbim pont az volt, hogy szabadidőmben is dolgoztam, projekteket ötöltem ki, ezek most mind parkolnak a gépem egyik rejtett zugában. Remélem ez változni fog, mert már kezdem kicsit kellemetlenül érezni magam emiatt, jó lenne megint rácsúszni a melóra!

1 komment

2011.11.24. 17:19 cannamigo

nyolc-kilenc

Kedden és szerdán is tartottam a zéró toleranciát, bár tegnap megint nagyon közel voltam, hogy megszegjem, ugyanis hajnal 3-ig forgolódtam, izzadt kezem-lábam. De szerencsére beszigorítottam magamnak és tartottam az előirányzatot, helyette dzsungellakókról néztem inkább természetfilmet. Azon is elég jól be lehet aludni.

Antiszociálisra váltottam mostanában, kerülöm inkább a veszélyhelyzeteket és nem is vagyok jó passzban. Annyira, hogy néha olyan módon vagyok képes reagálni dolgokra, amiket más esetben megmosolygok, ha más csinálja. Viszont végre kezd visszatérni a szellemi kapacitásom, például nem alszom el olvasás közben a második oldalnál (ahogy az elmúlt 5 évben mindig) és tegnap múzeumba mentem, ott ütöttem el a szabadidőm. A társaságot most inkább hanyagolom, az úgyis megvár. 

Megjött a második heti feladatokat tartalmazó levél, ami arra kér, tudatosítsam magamban mindazt, amit még az első hét elején összeszedtem: 

  • top5 parafaktor
  • spangligyanús veszélyhelyzetek kezelése
  • leszokás előnyei/spanglizás hátrányai
  • sorstársak, segítők, támogatók keresése
Tehát tudatosítsam magamban, minek is vágtam bele. Jó ez, mert igen könnyű elbizonytalanodni, azt gondolni, hogy kell a fasznak az egész cécó. De ezt az összegzést inkább holnap, most nincs kedvem ezzel foglalkozni. Kitöltöm a hajónaplót, aztán kicsit tanulok.
Azt leszámítva, hogy tegnap baromi nehezen aludtam el, ez volt az első nyugodt éjszakám. Az előző napokban rengeteget és nagyon erőszakosakat álmodtam, mint például atomrobbanásban ég szénné a testem, munkatársaim egy csoportja öl meg valakit, majd – attól függően, hogy a való világban szeretem-e az illetőt, vagy nem bírom – az elkövetők bűntudatát próbálom csillapítani, vagy kiröhögöm, hogy mennyire szadista állat és már jönnek a szervek, hogy elvigyék. Ezenkívül volt még egy felemás pókinváziós álmom, ahol a fejünkre ereszkedtek mindenféle különleges színű, fényű, formájú mérgespókok, de nem kifejezett rossz szándékkal, csak paráztunk tőlük. Szerencsére egyik álomban sem én voltam az erőszaktevő. Rengeteg feszültség van most bennem, gondolom így, hogy nem tompítom magam ezek mind sokkal erősebben törnek a felszínre. Keresem, hogy hogyan lehet ezeket majd helyükre tenni, kiadni magamból. 
Kemény trip ez most, talán nem is olyan jó időzítéssel. De talán a leszokást sosem érzi jó időzítésnek az ember, annyiban pedig mégis jobb, hogy inkább egyedül harcolom ezt most végig, minthogy még valaki hozzám közelállót is bántsak – akaratomon kívül. Aztán már egészségesebb lélekkel vághatok bele az új életbe.

1 komment

2011.11.22. 11:06 cannamigo

hét

Tegnapra egy spangli volt engedélyezve. Úgy terveztem, hogy bemegyek kicsit a szitibe ideoda, szokásos hétfő esti pofavizit, haverkodás, de szerencsére maradtam itthon. Isteni szerencse, hogy múltkor belefutottam ebbe a Feldmár-interjúba, aminek hatására régi tervemet valóra váltva el is kezdtem olvasni őt tegnap este. Feldmárnak már csak a gondolkodásmódjával, a másokhoz és a saját tudásához való viszonyával is képes utat mutatni abban a káoszban, amiben mostanában vagyok. A feltétel nélküli elfogadás, a megismerés utáni vágy, a másik ember létezésének az abszolút tiszteletbentartása volt mindig a vágyott cél, és ő pont erről a mesél a legnagyobb természetességgel. Ezúton is köszi

Tegnap hazaért a lakótársam és egyből kérdezte, hogy cigi-e? És igen, a hétfőt úgyis az egyetlen hétköznapnak tartom fenn, amikor lehet gandzsázni. Valahogy olyankor sokkal könnyebben tudok egyedül maradni csak azokkal a gondolatokkal, amiket én akarok, hogy itt legyenek. (Manapság már problémamegoldás miatt szívom a füvet?) Miután együtt elszívtunk egy spanglit, dumálgatás, röhögcsélés, youtube, visszavonultam és filmet néztem. Nagyon szeretem a apokaliptikus és poszt-apokaliptikus sci-fiket, az Ember Gyermeke az egyik legalapabb nekem. Tegnap este viszont a réges-régóta tervezett Wall-E-t választottam, ami annyira szép, kis nyugis felszabadító film volt, hogy a katarzisnál tekertem rá még egy cigit, hogy jobban átélhessem a film hangulatát. Így +1 spanglival csaltam a kitűzött egyhez képest, viszont a hétvégén pedig túlteljesítettem a célt. De most megint 3 tiszta nap következik, a legutóbbi nyugodtan átaludt éjszaka után 3 forgolódós.

Az Önsegítő Programban szépen vezetem a hajónaplót, mikor kapott el a sóvárgás, mekkora volt a kísértés, engedelmeskedtem-e a kísértésnek, hány spanglit szívtam el akkor, ha meg nem, akkor mit csináltam helyette. Jó lenne, ha a napi bejegyzéseket lehetne módosítani utólag, mert ha épp nem figyelek annyira oda, akkor pl a napszakot elfelejtem beállítani és akkor nem is stimmel annyira a sztori. Asszem ma vagy holnap érkezik meg a következő hétre szóló levél, amiben leírják szerintük hogyan tovább. Kiváncsi vagyok, egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy egy hónap kampányszerű szigorigor elég lenne arra, hogy utána is kevesebbet fogyasszak. Talán valami rutint adhat majd hozzá.

Szólj hozzá!

2011.11.21. 13:08 cannamigo

négy-öt-hat

Megvolt a kirándulás, közben NULLA darab spanglit elszívva. Mondjuk ez nem csak a személyes elszántságomon múlott: korábban mindig ott volt a zsebemben a tekerő tool-kit, mióta azonban keretek között tartom a szívást, inkább otthon hagyom a dobozában bent. Emiatt történhetett úgy, hogy otthon felejtettem a füvemet. Persze ez nem jelentett volna gondot, valakinél úgyis mindig van. 

Szóval fű nélkül a zsebben indultunk neki a kirándulásnak, cserébe már reggel 11-kor a buszon elkezdtünk sörözni. Ittunk derekasan, de azért képben voltunk mindannyian. Estefelé érkező barátaink hoztak némi füvet, tekertünk is egy cigit, majd amikor elindultunk a közeli kocsmába, akkor jöttünk rá, hogy ott hagytuk a házban. (Ezt a cigit másnap délután is próbáltuk magunkkal vinni a kis sétánkra, de akkor is eltűnt. Végül miután megtaláltuk, ott hagytuk az egyik polcon, jól fog még jönni az a madárlátta spangli legközelebb.) Az este további része viszont totál kontrollvesztett volt, tudom is miért: energiaitalt vodkával keverni nem okos dolog, főleg nem 1:1-es arányban. Főleg nem 8-at meginni fél óra alatt ezekből az 1 decis shotokból, majd ezt a kocsmában unikummal lekísérni. Ilyenkor mindig elveszítem az irányítást, most is – nem igazán értem hogyan – akkora balhét levágtunk a testvéremmel, mint még soha már nagyon régen. Majdnem össze is verekedtünk, dehát azért annál jobban tudjuk, mennyire szeretjük és becsüljük egymást. A lényeg, hogy úgy viselkedtem, ahogy nem szabad még részegen sem, ha az ember kultúremberként akar létezni. Nyilván valami belső feszültség manifesztálódott az utcán földhöz baszott korsóban, egymás rángatásában és üvöltözésben. Talán nagy szerepe volt ebben elvonás okozta rossz érzéseknek, és az is biztos, hogy ha ivás mellett szívok is, sokkal nyugodtabb hangulatban telik az estém. Szóval felemás érzésekkel jöttem haza, de azért jó volt lelépni a büdösből legalább erre a két napra. 

Tegnap estére tartogattam az egyébként is megengedett 2 spanglit, amit végül nem is szívtam el, hanem természetfilmet nézve aludtam el.

Az alvás még nem az igazi, ma éjjel is folyton felébredtem, mert rengeteg kaotikus álmom volt folyamatosan. Nehéz így kipihenni magam, de reggel mégis sokkal jobb az eddig szokványos agyzsibbadás nélkül. Mára még direkt szabadnapot adtam magamnak, kicsit rendbeszedem a soraimat és átgondolom még egyszer a hétvégi eseményeket. Egyre inkább érik az elhatározás, hogy el kell menni ebből a városból egy időre, már csak a megfelelő lehetőséget várom.

3 napja nem szívtam.

Szólj hozzá!

2011.11.18. 17:05 cannamigo

harmadik nap

Asszem elmondhatom magamról, hogy tegnap g*cijó voltam! Szabadnapom volt, délután nőügy, este punk koncert. MIvel a nőügy tisztázása nem a kellemesebb fajtából volt való, ezért amikor onnan sétáltam át a koncertre egyedül, akkor azért elfért volna az a laza cigi, hogy higgadtan gondoljam át a dolgokat. Ehelyett úgy voltam vele, hogy inkább inni fogok, az úgyis jobban passzol a punkhoz. Bár ahhoz sem volt sok kedvem, főleg a másnap miatt – nem bírom én már a piát. 

Aztán megérkeztem a helyre, unikum-sör kombó és kezdődött is a koncert. Ahhoz képest, hogy majdnem hazamentem inkább és el sem tudtam képzelni, hogy én megmozduljak bármelyik irányba is, pár perc múlva már csapattuk a pogót. És ez volt a legjobb amit tegnap este csinálhattam, a feszültség levezétésének a legjobb módja kipogózni magadból azt.

1201209301_f.jpg

A pogó amennyire parasztnak néz ki kívülről, annyira bölcs és mélyen baráti táncforma belülről nézve: teljes erődből ütsz-rúgsz-löksz és közben folyamatosan befelé tülekszel, hogy te is kapd a legtöbbet. És még hálásak is vagytok a másiknak, amiért az kékre-zöldre üt. Ha pedig valaki a földre kerül, egy emberként nyúltok érte, nehogy a kelleténél komolyabb baja essen. 

Évente egyszer-kétszer keveredek punk koncertre, ez most a legjobb időzítés volt.

Koncert után, lájtosan részegen jöttünk haza. Amíg még dumáltunk, lakótársaim hajlítottak egyet, le kellett jönniük erről-arról. Én tekertem meg nekik, mert már annyira készen voltak, hogy nem nagyon mentek a finom mozdulatok. Kínáltak engem is, meg is fordult a fejemben, hogy velük tartok, de aztán rájöttem, hogy félrészegen, lefekvés előtt végképp semmi teteje nincs a dolognak, úgyhogy visszautasítottam. El is kerekedett a szemük, ugyanis mindig is én voltam hármunk közül a rasztabandita. Régi barátok, úgyhogy elmeséltem nekik, mire vállalkoztam, mondták is, hogy maxiriszpekt. Tudtam hogy rájuk számíthatok.

Mára egy gandzsát engedtem meg magamnak. Dolgozom, úgyhogy meglátom élek-e a lehetőséggel, mindenesetre arra kondicionálom magam, hogy nem szívok be. A szívótársam is dolgozni fog, biztos bekínál, majd akkor újra átgondolom. Hétvégén viszont kirándulni megyünk sokan, szerintem ott engedékenyebb leszek magammal. Természetben úgyis jobban esik minden, ezt azért hülye leszek kihagyni. Hétvégére úgyis 2 spangli/nap a limit.

Jaaa, és ugye írtam a top5 veszélyhelyzetet, ami múltkor még így nézett ki:

- Amikor végzek a munkahelyemen
- Amikor nem tudok aludni
- Amikor egyedül vagyok
- Amikor bulizni megyek
- Amikor átjön valaki hozzám

Na most ezt kiegészítem a legfontosabb parafaktorral, a fél cigi meghagyásával. Az ilyet mindig ki kell majd dobni, mert egy kacsingató fél cigi a nap bármely szakában ott leselkedhet, és nagyon könnyen mondatja azt velem, hogy elszívom csak az izé kedvéért, mi baj lehet belőle... Szóval fél cigi OFF, megy egyből a kukába.

3 komment

2011.11.17. 14:18 cannamigo

ejtőernyő

...addig nincs baj semmiféle szerhasználattal, amíg az tágítja az spektrumunkat, segít más szemszögből is látni a minket a körülvevő világot, gyarapodhatunk tőle, hozzáad valami pluszt az életünkhöz. A baj akkor kezdődik, ha a szer hiánya vesz el az életünkből, és csak amiatt fogyasztjuk, hogy ezt az űrt kitöltsük, általa érezzük teljesnek magunkat. 

Mert akkor már a kábszer a góré, akkor már nem mi használjuk őt, ő használ minket.

Ide kapcsolódik a drogriporter múltkori posztja: 

zappa_drogriporter.jpg

Szólj hozzá!

2011.11.17. 13:37 cannamigo

második nap

Tegnap úgy indultam neki a napnak, hogy mivel minden körülmény adott hozzá, könnyebb lesz teljesíteni az előirányzott zéró spanglit. Elvégre lájtos szerda, a szívópajtás kollégám is lelép korábban mint én, pikkpakk bezárunk és már húzom is otthon a lóbőrt.

Ehhez képest totál káosz, félhülyék és részegek mindenütt, a személyzet háromnegyede szintén talajrészeg, sokkal hosszabb zárás, mint vártam. Alapesetben ilyenkor azt mondom "jól van, nem sietünk", tekerek egy könnyűt, és szép ráérősen, nem törődve a körülményekkel és az idő múlásával nekiállok tenni-venni. Tegnap is ez motoszkált már este 8 körül a fejemben. De szerencsére kampányszerűen elég szigorú tudok magamhoz lenni, és mivel tegnapra totális absztinenciát fogadtam, ezért volt mihez tartanom magam. Pedig szívópajtás kollega sem ment haza, hátul az irodában tekerte a cigit, és szólt, hogy nézzek vissza 5 perc múlva. Én pedig büszkén mondhattam neki, hogy "köszi, nem, tiszta vagyok - már legalább 20 órája!" :) Szerencsére ő sem az a tukmálós fajta, úgyhogy ezután békén is hagyott. 

Szesztől és THC-tól mentesen, de rajta maradva a munka pörgésén értem haza. Azonnal ágynak dőltem alvás céljából, lájtos zene, hótsötét. De nem nagyon ment az elalvás, forgolódtam szerintem 1 órát, aztán ha éppen nem hülyeségeket álmodtam, akkor felriadtam álmomból. Szóval ennyire mozgalmas alvás után várat még magára a másnapi szellemi frissesség, remélem ez hamar helyre áll. A tegnapi absztinencia fogadalmamnak két haszna volt: egyik, hogy alkohol és spangli nélkül kevesebb koffeint is fogyasztottam, mert előre tudtam, hogy nehéz lesz az elalvás. A másik pedig a mai jó érzés, hogy hosszú hónapok után magam mögött tudhatok egy estét, amikor ÖNSZÁNTAMBÓL nem szívtam be lefekvés előtt.

A mai nap előirányzata is 0 spangli, viszont ordenáré buliba megyek este, itt jön a dilemma: mitől jobb kevesebbet szívni, ha emiatt többet iszik az ember? Sokkal fontosabb volna a globális szerhasználatot csökkenteni, mert az a gyanúm, hogy ma este cseberből vederbe fogok esni.

Egyelőre még kicsit szkeptikus vagyok az egész leszokóprojekttel kapcsolatban, az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer csak fogom magam és hagyom a picsába az egészet. Szeretem magam beszívva is, teljesen kompatibilis vagyok a világgal úgy is, a kontrollvesztett állapot az, amit nem szeretek. Annyi haszna viszont már most van ennek a programnak, hogy sokkal többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, és a gondolataim keretet kapnak tesztek és kérdőívek által, sokkal erősebb így az önkontroll.

Szólj hozzá!

2011.11.16. 10:33 cannamigo

első nap

Hosszú mulatozással eltöltött napok sora után kezdtem el tegnap a programot, ami derült égből villámcsapásként ért. Már terveztem egy ideje, hogy gatyába kell rázni ezeket a dolgokat, de elkezdeni nem akaródzott. 

Tegnap este és ma reggel strukturáltam a fogyasztási szokásaimat, felmértem, hogy mi a helyzet. Fontos, hogy már azzal, hogy átláthatóvá teszem magam számára ezeket a szokásokat, kezelhetőbbé teszem a vele kapcsolatos érzéseimet, késztetéseimet.

Ma reggel kitöltöttem a táblázatot: 

Picture 2.png

Szóval filmnézéshez csak befigyelt a joint, az előirányzott 0 helyett... 

És lássuk a top5 parákat:

- Amikor végzek a munkahelyemen
- Amikor nem tudok aludni
- Amikor egyedül vagyok
- Amikor bulizni megyek
- Amikor átjön valaki hozzám

Ezek szerint inkább élethelyzetekhez, hangulatokhoz köthető veszélyek "leselkednek" rám, nem pedig konkrét érzésekhez kapcsólódóak. Mindig így kötődtem a szerekhez, mikor 5 év után abbahagytam a dohányzást, azután is leginkább a hangulatos pillanatok hiányoztak, nem pedig a nikotin maga.

A mai nap célkitűzése 0 cigi. Ez ma könnyebb lesz, dolgozom egészen éjjelig, olyanokkal, akik nem szívnak füvet (legalábbis én nem szívok velük). Fontos, hogy a kávék számát is vissza kell fogni a spanglikéval együtt, hogy ne azért szívjak be este, mert szétküldtem magam koffeinnel napközben. Munka után pedig egyenesen haza és alvás. Tudom, hogy holnap úgy sokkal jobb lesz felkelni.

Szólj hozzá!

2011.11.15. 20:21 cannamigo

intro

25 évesen 7 éves spanglis karrierrel a hátam mögött viszonylag problémamentes használónak mondhatom magam. Sikerült tartanom azt, hogy csak este szívok füvet, ha kezdtem tőle besokallni, könnyedén tartottam 1-2 hónapos szüneteket és a párkapcsolataimnak sem volt szerves része a spangli. Bár ki se zártuk soha a közös életünkből. Mivel éjszaka dolgozom és hosszú órák pörgése után nehéz az elalvás, ezért a lefekvés előtt elszívott cigi az alap, a garancia arra, hogy nyugodtan fogok aludni. Szóval azt hiszem, egy átlagos fővárosi fiatalnak mondhattam magam, aki vígan el van a heti 1 gramm füvéből - egészen mostanig.

Körülbelül 2-3 hónapja kezdett el rám ülni a fű. Az esti jutalomcigiből délutáni jutalomcigi lett, egyre gyakrabban és egyre kövérebb spanglik tekerednek. Korábban csak nagyon ritkán szívtam be már a délutáni haverkodós, szocializálódós karikára menet, manapság viszont állandó aláfestés lett egy lájtos cigi. A dolgomat így is tudom csinálni, ha fontos teendőm van, vagy dolgozom, akkor sosem szívok be (bár mostanában a munka végén végzendő egyszerű, motorikus résznél megesik, hogy eldurran egy cigi), egyébként pedig sokkal kedélyesebben el tudok beszélgetni bárkivel, ha kicsit be vagyok szívva. Csak nagyon érzem a fűmásnaposság miatti állandó agyzsibbadást, tompaságot, azt, hogy órák kellenek, mire tényleg friss, értelmes gondolatok képesek előjönni a fejemből. Mindehhez pedig egy állandó enyhe rezignáltság és depresszió társul, egészen addig, amíg nem hajlíthatok egy cigit.

Nem akarom túl hosszúra nyújtani a nyitó posztot, de annyit még leszögezek: nem szándékom teljesen felhagyni a fűszívással, bár ha mégis így alakul a négy hetes program alatt, az se baj. Már azzal is megelégednék, ha a hét napjaiból legalább hármat tisztán tölthetnék el, frissen ébredve.

Vissza kell szerezni az irányítást.

Szólj hozzá!