Megvolt a kirándulás, közben NULLA darab spanglit elszívva. Mondjuk ez nem csak a személyes elszántságomon múlott: korábban mindig ott volt a zsebemben a tekerő tool-kit, mióta azonban keretek között tartom a szívást, inkább otthon hagyom a dobozában bent. Emiatt történhetett úgy, hogy otthon felejtettem a füvemet. Persze ez nem jelentett volna gondot, valakinél úgyis mindig van.
Szóval fű nélkül a zsebben indultunk neki a kirándulásnak, cserébe már reggel 11-kor a buszon elkezdtünk sörözni. Ittunk derekasan, de azért képben voltunk mindannyian. Estefelé érkező barátaink hoztak némi füvet, tekertünk is egy cigit, majd amikor elindultunk a közeli kocsmába, akkor jöttünk rá, hogy ott hagytuk a házban. (Ezt a cigit másnap délután is próbáltuk magunkkal vinni a kis sétánkra, de akkor is eltűnt. Végül miután megtaláltuk, ott hagytuk az egyik polcon, jól fog még jönni az a madárlátta spangli legközelebb.) Az este további része viszont totál kontrollvesztett volt, tudom is miért: energiaitalt vodkával keverni nem okos dolog, főleg nem 1:1-es arányban. Főleg nem 8-at meginni fél óra alatt ezekből az 1 decis shotokból, majd ezt a kocsmában unikummal lekísérni. Ilyenkor mindig elveszítem az irányítást, most is – nem igazán értem hogyan – akkora balhét levágtunk a testvéremmel, mint még soha már nagyon régen. Majdnem össze is verekedtünk, dehát azért annál jobban tudjuk, mennyire szeretjük és becsüljük egymást. A lényeg, hogy úgy viselkedtem, ahogy nem szabad még részegen sem, ha az ember kultúremberként akar létezni. Nyilván valami belső feszültség manifesztálódott az utcán földhöz baszott korsóban, egymás rángatásában és üvöltözésben. Talán nagy szerepe volt ebben elvonás okozta rossz érzéseknek, és az is biztos, hogy ha ivás mellett szívok is, sokkal nyugodtabb hangulatban telik az estém. Szóval felemás érzésekkel jöttem haza, de azért jó volt lelépni a büdösből legalább erre a két napra.
Tegnap estére tartogattam az egyébként is megengedett 2 spanglit, amit végül nem is szívtam el, hanem természetfilmet nézve aludtam el.
Az alvás még nem az igazi, ma éjjel is folyton felébredtem, mert rengeteg kaotikus álmom volt folyamatosan. Nehéz így kipihenni magam, de reggel mégis sokkal jobb az eddig szokványos agyzsibbadás nélkül. Mára még direkt szabadnapot adtam magamnak, kicsit rendbeszedem a soraimat és átgondolom még egyszer a hétvégi eseményeket. Egyre inkább érik az elhatározás, hogy el kell menni ebből a városból egy időre, már csak a megfelelő lehetőséget várom.
3 napja nem szívtam.
