Amikor elkezdtem a programot, nem is gondoltam bele, hogy gyakorlatilag péntektől hétfőig ér szívni, keddtől csütörtökig pedig nem. Tehát csak a hét három napján kell tisztának maradnom, ami már mindjárt könnyebben hangzik. Arra jó ez, hogy kitapasztaljam, nem is olyan nehéz elaludni spangli nélkül, legalábbis megszokható. Ha pedig már a hétköznapok (legalábbis keddtől csütörtökig) spangli és alkohol nélkül telnek el, akkor máris beljebb vagyok, és valamennyire sikerül vissza kapni az irányítást. A hétvége megint intenzív volt, nem sajnáltam magamtól sem az alkoholt sem a spanglit. Szombat este koncert, előtte barátokkal evés-ivás társasjáték. Itt már annyira nem pörrentem a spanglitémára, de tudtam, hogy jobb lesz a koncert, ha nem tagadom meg magamtól a lehetőséget. Inkább a nyugalom, békesség, amihez szükség van a spanglira. Mivel a heti 3 nap nem is akkora elvárás magammal szemben, ezért valahogy kitalálom, hogyan húzzam szorosabbra a megkötéseket, valószínűleg egy pénteket/szombatot is kiveszek a legálszívós napok közül. De azért ezt még néhányszor átgondolom inkább... :)

Az önsegítő programmal pedig egy nagy gondom van – azon kívül, hogy utólag nem módosítható a bejegyzés, hibázni pedig könnyű (főleg, ha ennyire el van varázsolva az ember) –, mégpedig az, hogy nem nézhető vissza, melyik napra milyen bejegyzést írtam. Ma például fogalmam sincs, melyik nap tettem utoljára bejegyzést, papíron vezetni, vagy bárhogy máshogy pedig valljuk be: sci-fi.

Két hete egyébként nem nagyon bírok egyről a kettőre lépni, az egyéb dolgaimban ugyanúgy, mint ahogy a munkahelyemen is ott lógom el a tennivalókat, ahol csak tudom. Pedig eddig a hobbim pont az volt, hogy szabadidőmben is dolgoztam, projekteket ötöltem ki, ezek most mind parkolnak a gépem egyik rejtett zugában. Remélem ez változni fog, mert már kezdem kicsit kellemetlenül érezni magam emiatt, jó lenne megint rácsúszni a melóra!