Kedden és szerdán is tartottam a zéró toleranciát, bár tegnap megint nagyon közel voltam, hogy megszegjem, ugyanis hajnal 3-ig forgolódtam, izzadt kezem-lábam. De szerencsére beszigorítottam magamnak és tartottam az előirányzatot, helyette dzsungellakókról néztem inkább természetfilmet. Azon is elég jól be lehet aludni.
Antiszociálisra váltottam mostanában, kerülöm inkább a veszélyhelyzeteket és nem is vagyok jó passzban. Annyira, hogy néha olyan módon vagyok képes reagálni dolgokra, amiket más esetben megmosolygok, ha más csinálja. Viszont végre kezd visszatérni a szellemi kapacitásom, például nem alszom el olvasás közben a második oldalnál (ahogy az elmúlt 5 évben mindig) és tegnap múzeumba mentem, ott ütöttem el a szabadidőm. A társaságot most inkább hanyagolom, az úgyis megvár.
Megjött a második heti feladatokat tartalmazó levél, ami arra kér, tudatosítsam magamban mindazt, amit még az első hét elején összeszedtem:
- top5 parafaktor
- spangligyanús veszélyhelyzetek kezelése
- leszokás előnyei/spanglizás hátrányai
- sorstársak, segítők, támogatók keresése
Tehát tudatosítsam magamban, minek is vágtam bele. Jó ez, mert igen könnyű elbizonytalanodni, azt gondolni, hogy kell a fasznak az egész cécó. De ezt az összegzést inkább holnap, most nincs kedvem ezzel foglalkozni. Kitöltöm a hajónaplót, aztán kicsit tanulok.
Azt leszámítva, hogy tegnap baromi nehezen aludtam el, ez volt az első nyugodt éjszakám. Az előző napokban rengeteget és nagyon erőszakosakat álmodtam, mint például atomrobbanásban ég szénné a testem, munkatársaim egy csoportja öl meg valakit, majd – attól függően, hogy a való világban szeretem-e az illetőt, vagy nem bírom – az elkövetők bűntudatát próbálom csillapítani, vagy kiröhögöm, hogy mennyire szadista állat és már jönnek a szervek, hogy elvigyék. Ezenkívül volt még egy felemás pókinváziós álmom, ahol a fejünkre ereszkedtek mindenféle különleges színű, fényű, formájú mérgespókok, de nem kifejezett rossz szándékkal, csak paráztunk tőlük. Szerencsére egyik álomban sem én voltam az erőszaktevő. Rengeteg feszültség van most bennem, gondolom így, hogy nem tompítom magam ezek mind sokkal erősebben törnek a felszínre. Keresem, hogy hogyan lehet ezeket majd helyükre tenni, kiadni magamból.
Kemény trip ez most, talán nem is olyan jó időzítéssel. De talán a leszokást sosem érzi jó időzítésnek az ember, annyiban pedig mégis jobb, hogy inkább egyedül harcolom ezt most végig, minthogy még valaki hozzám közelállót is bántsak – akaratomon kívül. Aztán már egészségesebb lélekkel vághatok bele az új életbe.
