Amigo, a mértékletes

Kedden és szerdán is tartottam a zéró toleranciát, bár tegnap megint nagyon közel voltam, hogy megszegjem, ugyanis hajnal 3-ig forgolódtam, izzadt kezem-lábam. De szerencsére beszigorítottam magamnak és tartottam az előirányzatot, helyette dzsungellakókról néztem inkább természetfilmet. Azon is elég jól be lehet aludni.

Antiszociálisra váltottam mostanában, kerülöm inkább a veszélyhelyzeteket és nem is vagyok jó passzban. Annyira, hogy néha olyan módon vagyok képes reagálni dolgokra, amiket más esetben megmosolygok, ha más csinálja. Viszont végre kezd visszatérni a szellemi kapacitásom, például nem alszom el olvasás közben a második oldalnál (ahogy az elmúlt 5 évben mindig) és tegnap múzeumba mentem, ott ütöttem el a szabadidőm. A társaságot most inkább hanyagolom, az úgyis megvár. 

Megjött a második heti feladatokat tartalmazó levél, ami arra kér, tudatosítsam magamban mindazt, amit még az első hét elején összeszedtem: 

• top5 parafaktor
• spangligyanús veszélyhelyzetek kezelése
• leszokás előnyei/spanglizás hátrányai
• sorstársak, segítők, támogatók keresése

Tegnapra egy spangli volt engedélyezve. Úgy terveztem, hogy bemegyek kicsit a szitibe ideoda, szokásos hétfő esti pofavizit, haverkodás, de szerencsére maradtam itthon. Isteni szerencse, hogy múltkor belefutottam ebbe a Feldmár-interjúba, aminek hatására régi tervemet valóra váltva el is kezdtem olvasni őt tegnap este. Feldmárnak már csak a gondolkodásmódjával, a másokhoz és a saját tudásához való viszonyával is képes utat mutatni abban a káoszban, amiben mostanában vagyok. A feltétel nélküli elfogadás, a megismerés utáni vágy, a másik ember létezésének az abszolút tiszteletbentartása volt mindig a vágyott cél, és ő pont erről a mesél a legnagyobb természetességgel. Ezúton is köszi

Tegnap hazaért a lakótársam és egyből kérdezte, hogy cigi-e? És igen, a hétfőt úgyis az egyetlen hétköznapnak tartom fenn, amikor lehet gandzsázni. Valahogy olyankor sokkal könnyebben tudok egyedül maradni csak azokkal a gondolatokkal, amiket én akarok, hogy itt legyenek. (Manapság már problémamegoldás miatt szívom a füvet?) Miután együtt elszívtunk egy spanglit, dumálgatás, röhögcsélés, youtube, visszavonultam és filmet néztem. Nagyon szeretem a apokaliptikus és poszt-apokaliptikus sci-fiket, az Ember Gyermeke az egyik legalapabb nekem. Tegnap este viszont a réges-régóta tervezett Wall-E-t választottam, ami annyira szép, kis nyugis felszabadító film volt, hogy a katarzisnál tekertem rá még egy cigit, hogy jobban átélhessem a film hangulatát. Így +1 spanglival csaltam a kitűzött egyhez képest, viszont a hétvégén pedig túlteljesítettem a célt. De most megint 3 tiszta nap következik, a legutóbbi nyugodtan átaludt éjszaka után 3 forgolódós.

Az Önsegítő Programban szépen vezetem a hajónaplót, mikor kapott el a sóvárgás, mekkora volt a kísértés, engedelmeskedtem-e a kísértésnek, hány spanglit szívtam el akkor, ha meg nem, akkor mit csináltam helyette. Jó lenne, ha a napi bejegyzéseket lehetne módosítani utólag, mert ha épp nem figyelek annyira oda, akkor pl a napszakot elfelejtem beállítani és akkor nem is stimmel annyira a sztori. Asszem ma vagy holnap érkezik meg a következő hétre szóló levél, amiben leírják szerintük hogyan tovább. Kiváncsi vagyok, egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy egy hónap kampányszerű szigorigor elég lenne arra, hogy utána is kevesebbet fogyasszak. Talán valami rutint adhat majd hozzá.

Megvolt a kirándulás, közben NULLA darab spanglit elszívva. Mondjuk ez nem csak a személyes elszántságomon múlott: korábban mindig ott volt a zsebemben a tekerő tool-kit, mióta azonban keretek között tartom a szívást, inkább otthon hagyom a dobozában bent. Emiatt történhetett úgy, hogy otthon felejtettem a füvemet. Persze ez nem jelentett volna gondot, valakinél úgyis mindig van. 

Szóval fű nélkül a zsebben indultunk neki a kirándulásnak, cserébe már reggel 11-kor a buszon elkezdtünk sörözni. Ittunk derekasan, de azért képben voltunk mindannyian. Estefelé érkező barátaink hoztak némi füvet, tekertünk is egy cigit, majd amikor elindultunk a közeli kocsmába, akkor jöttünk rá, hogy ott hagytuk a házban. (Ezt a cigit másnap délután is próbáltuk magunkkal vinni a kis sétánkra, de akkor is eltűnt. Végül miután megtaláltuk, ott hagytuk az egyik polcon, jól fog még jönni az a madárlátta spangli legközelebb.) Az este további része viszont totál kontrollvesztett volt, tudom is miért: energiaitalt vodkával keverni nem okos dolog, főleg nem 1:1-es arányban. Főleg nem 8-at meginni fél óra alatt ezekből az 1 decis shotokból, majd ezt a kocsmában unikummal lekísérni. Ilyenkor mindig elveszítem az irányítást, most is – nem igazán értem hogyan – akkora balhét levágtunk a testvéremmel, mint még soha már nagyon régen. Majdnem össze is verekedtünk, dehát azért annál jobban tudjuk, mennyire szeretjük és becsüljük egymást. A lényeg, hogy úgy viselkedtem, ahogy nem szabad még részegen sem, ha az ember kultúremberként akar létezni. Nyilván valami belső feszültség manifesztálódott az utcán földhöz baszott korsóban, egymás rángatásában és üvöltözésben. Talán nagy szerepe volt ebben elvonás okozta rossz érzéseknek, és az is biztos, hogy ha ivás mellett szívok is, sokkal nyugodtabb hangulatban telik az estém. Szóval felemás érzésekkel jöttem haza, de azért jó volt lelépni a büdösből legalább erre a két napra. 

Tegnap estére tartogattam az egyébként is megengedett 2 spanglit, amit végül nem is szívtam el, hanem természetfilmet nézve aludtam el.

Az alvás még nem az igazi, ma éjjel is folyton felébredtem, mert rengeteg kaotikus álmom volt folyamatosan. Nehéz így kipihenni magam, de reggel mégis sokkal jobb az eddig szokványos agyzsibbadás nélkül. Mára még direkt szabadnapot adtam magamnak, kicsit rendbeszedem a soraimat és átgondolom még egyszer a hétvégi eseményeket. Egyre inkább érik az elhatározás, hogy el kell menni ebből a városból egy időre, már csak a megfelelő lehetőséget várom.

3 napja nem szívtam.